1. |
Az elnémult falu
02:37
|
|||
(instrumental)
|
||||
2. |
Hová mégy?
05:47
|
|||
Mondd, polgár, hová mész ha kérdeznem szabad?
Értesz-e, ha kérdem, hogy végül is ki vagy?
Nem arról van szó, hogy azért kérdeznélek,
mert lefeküdtem egy médiacégnek.
Nem vagyok szektás sem, hogy térítgesselek,
sem kisnyugdíjas, hogy fecsegjek veled.
Mit bámulsz mégis? Nem vagyok nepper!
Gondolnád rólam, hogy játszom a tűzzel?
Nem kérek sem pénzt, sem névjegyet Tőled,
bocsásd meg, kérlek, ha rablom idődet!
"Időt rabolsz, pénzt kérsz!"
- Szíve ég a szemén.
"Nincs dolgod más, ráérsz?"
- Pénzzé tette az erényt!
Rohannak. Sietnek. Mást kell keressek -
Sosem lesz ez fontos egy "fontos embernek".
A Loréal-nő ráér és kutyát sétáltat.
Chappy-ebet, szőkén, és telefonálgat.
De kétlem, hogy értené, miért is a kérdés,
azon "agyalhatna", vajon ez most ismerkedés?
Vasárnapi harang, meg ima idején
padon ülve mereng a sorstalan szegény.
Park fái társaként, túl a tömeg zaján
valakivel beszél, hogyan zavarhatnám?
Magamra maradtam, így csöndbe' kérdezek:
"Ki a polgár, mégis?"
Íme a felelet.
(Torma Ákos)
|
||||
3. |
A baj nem jár egyedül
05:56
|
|||
Mikor eget ostromolnak,
mikor hegyet láncra fognak,
midőn tengert meggyaláznak,
akkor van baj, akkor van baj.
Mikor ésszel lelket ölnek,
mikor mindig mindent vesznek,
mikor képmutatók lesznek,
midőn van baj, midőn van baj.
Akkor megint nem nyugszanak,
hazug szóra hivatkoznak,
minden jóra rosszat szólnak,
érik a baj, érik a baj.
Akkor vígan hadra kelnek,
halálhimnuszt énekelnek,
fegyverekre áldást kérnek,
árad a baj, árad a baj.
Végül persze széttöretnek,
papjaikban már nem hisznek,
új bálványokat keresnek,
ez itt a baj, ez itt a baj.
(Torma Ákos)
|
||||
4. |
Dísz és szemét
05:58
|
|||
A civilizált világ megéri a pénzét;
együtt uralkodnak a dísz és a szemét.
A látvány mi bujtogat, lásd
mi mindent nyújthat a haladás!
A meggyőzés mestere így üzen:
"Könnyen, gyorsan, egyszerűen!"
És bámul csak úgy a polgár
panelházi magaslatról,
szellemére vak homály ül,
őrzi őt a pirkadattól.
A pillanat dísze a holnap szemétje -
erre készítette a cég, amely tervezte.
Igény szerint szánva, egyből a szemétre!
És fogyaszt hévvel a polgár
tévé előtt, unalomból.
Álmait is úgy kölcsönzi
szappangyári operákból.
A levegő, s a víz is
színtelen, szagtalan,
Minek parfüm, festék
a talmi partikon?
És érvel fennen a polgár
féligazság igazáról.
Újságízű műveltsége
dől ki minden mondatából.
Kimérted már, Kronosz, a fajtánk idejét?
Gaia borzad attól, mi nekünk dísz és szemét.
És elhal végül a polgár,
a péppé formált fogyasztó,
színültig telt árnyékszék lesz
életéről mementó.
(Torma Ákos)
|
||||
5. |
Idő és pénz
04:14
|
|||
Az idő árnya ott ül
az ember álma felett.
Elöregszik minden,
mi összetett.
Ősbálványként hódít a Janus-arcú jövő.
Múltat rejtegető,
lelket láncra verő,
múltat rejtegető,
lelket láncra verő.
Bankjegyekre préselt eszmék
forgatják a sors kerekét,
mindez, mi most illatot ád,
temetőből lopott virág.
Elvitték Jézust a katonák!
(Torma Ákos)
|
||||
6. |
Leonardo
08:00
|
|||
- Ki látja meg biztosan a percen túli jövőt?
- Húzódj félre a fényből, kérdezd magát a teremtőt!
- Ki tudhatja, hol honol a végtelen igazság?
- Fordulj el hát a pénztől s megszűnik majd a hazugság!
- Ki hinné, hogy naggyá tesz a rang és a dicsőség?
- Pillants az öröklétbe, féld a természet erejét!
- Ki találná el a célt, amelyet senki se lát?
- Tűrd, hogy bolondnak tartson a kétkedni félő világ!
- Ki akarhat konokul magányt az este után?
- Álmodj bátran s meglásd, legyőzöd majd a tudományt!
Mert így vagy úgy, de mennyit ér
a könyvből szerzett tudás:
A latinság, a katedra,
ha cáfol a tapasztalás?
És gondolod, hogy tiéd lehet
a mű, mit pénzen vettél?
Addig sem lesz éked Néked,
mint őszi fán a levél.
Minek fessem meg vakoknak
János égi mosolyát,
ha fülük sincs, hogy hallják
a szavakat a képen át?
Júdás szemét megtaláltam a városi séta során,
de hiányzik a Krisztus-arc az Utolsó Vacsorán.
Póz gyűrte nyárspolgárok, uralkodtok,
régen volt, hogy zöldellt az ág!
Harminc ezüst szépen csillog,
harminc pénzért eladtátok az ember fiát!
Hogy aztán a rémségedet megszépítsék hazug kezek,
Bűn - kivégzés!
Lélek kell a képre és keletkezés!
Én írom mindezt, a vén bolond,
ki fegyvert tervez, hogy pusztítson.
Gyásztól sötét születést,
az élethez az ész nagyon kevés!
Számok hada - biztos alap,
Perspektíva - távlatot ad,
Gondolatod - feljogosít,
De el ne feledd az ember korlátait!
(Torma Ákos)
|
||||
7. |
Megmérettettél...
05:24
|
|||
A sekélyesség újabb hetét
darálta megint le a nép.
A péntek estébe nyeríti
irányított örömét.
A munka nyűge után,
a bábok harca után.
Gyatrára szőtt kapcsolatok
elkopott vászna hasadoz.
A szombat a polgár kezébe
mindig üres lapot oszt.
A technika csúcsa után,
a mézesmadzag után.
Kortárs korteshadjáratok
fakardú átvert alanya,
sporthíreken nevelkedett
jólétbe ölt katona.
A poénbombák után, egy lapos víkend után.
(Torma Ákos)
|
||||
8. |
A szavak kimondattak
04:10
|
|||
A szavak kimondattak mindazonáltal,
igazak magánya, törvénye erre vall.
Hold az éke, nézz az égre,
bolond koldus, reménykedve.
Mondd imádat, majd meghallgat
jó társad a szenvedésben.
Lelked tiszta, világ rongya,
szép időt kérj holnapodra!
Sötét könnyek elvétetnek
vigasztalón harmadnappal!
Harmadnappal.
(Torma Ákos)
|
Streaming and Download help
If you like Pannonium Orchester, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp